Tapasz tapasztalataim a gyermek onkológián

Januárban Andor Ildikó kolléganő kérésére ellátogattam a gyermek onkológiára, hogy segítsek neki elkezdeni az ott ellátott gyerkőcök K-Active tapaszolását. Összesen két alkalommal voltam ott, másodszorra Csíky Feri kollégám is velem tartott.


A feladatot nagy kihívásnak tekintettem, hiszen az egészségügy ezen területén még nem volt szerencsém próbálkozni ezzel a terápiával. A gyerekek tapaszolása amúgy sem egyszerű feladat, kicsit más típusú gondolkodást kíván, mint a felnőtt vonal. Nemes egyszerűséggel azért, mert egy felnőtt -szemben egy csecsemővel- el tudja mondani a panaszát, és képes verbális visszajelzést adni a tapasztalt változásokról. Főleg az egész pici csöppségek tapaszolásánál sokat kell a szemünkre és a szépérzékünkre hagyatkozni, a szimmetriákat/aszimmetriákat kell keresni, ill. érdemes a "gyenge láncszemeket" felkutatni.

Többféle problémával találkoztam az onkológián. A gyerekekről képet nem közölnék, csak leírok két érdekesebb esetet.

Az egyik Gergő, egy egészen fiatal kisfiú, még 2 éves sem volt akkor. Ildikótól akkor éppen intenzív DSGM terápiát (Dévény-féle manuálterápia) kapott. Gergőke a betegsége miatt már rengeteget volt kórházban rövidke élete során, illetve egy nagyobb csontvelő transzplantációs műtéten is átesett. Születése sem volt problémamentes, valószínűleg egy kisebb agyi történése is volt. Mindez késést okozott Gergő pszichomotoros fejlődésében (mind a mozgás, mind a beszéd területén), emellett izomtónus eloszlási problémája is volt. Mászni már tudott, azonban a járás ekkor még nem indult be. A tapasszal a lábtartását, ill. az alsó végtagon elcsavarodott faszciát (kötőszövet) korrigáltam. Továbbá a nagyon feszes izmait is megragasztottam, majd emellett egy intenzív TSMT tréninget is írtam neki. Már a következő hétre volt változás, sokkal többet mászott és állt fel Gergő, és kapaszkodva lépegetett. Azóta ők hazautaztak külföldre, így csak a TSMT-t folytatták a tapaszolást nem. Azóta sikeresen beindult a járása.

A másik érdekes páciens Laura, egy 10 év körüli kislány, aki  karnitin hiányos myopathiaban szenved. Ez egyfajta izombetegség, ami a vázizomzat folyamatos és sajnos progrediáló legyengülésével jár. Neki egy egyszerű bevásárlás alkalmával többször is le kell  ülni, annyira elfárad tőle. Nála elsősorban az antigravitációs izmok támogatása volt a cél, elsősorban a combizmok területén tapaszoltam. Nála jó eredményt hozott az első ragasztás is, kevésbé volt fáradékony, 1, 5 órát is tudott sétálni!! Azóta Ildikó őt rendszeresen tapaszolja tovább, és Laurát azóta az úszóedző is sokszor megdicséri, mert szépen, fáradás nélkül tud teljesíteni.

Végszóként el kell mondanom, hogy ezek a gyerekek egyszerűen csodálatosak. Hihetetlenül nagy harcosok! A nap minden percében küzdenek a betegségükkel ill. az állapotukkal, és nem adják fel. Minden tiszteletem és csodálatom az övék és persze a szüleiké! Csak így tovább!